Egy óriási piramisjátéknak lehetünk szemtanúi? – Portfolio

Dánia legnagyobb nyugdíjalapja, az ATP elnöke szerint aggasztó az, ahogyan a magántőkecsoportok egymás között cserélgetik a cégeket, még a felvásárló cég tulajdonában lévő új vállalatokat is. Vincent Mortier, az Amundi Asset Management befektetési vezetője szerint ez a megoldás nagyon hasonlít egy piramisjátékra, ugyanis a cégeket el lehet adni a profit 20-30-szorosáért.

Hasonló kritikák érték az úgynevezett „continuation” alapokat is, ami azt jelenti, hogy egy új céget hoznak létre abból a célból, hogy egy korábbi vállalat befektetési portfólióját a friss alapba áthelyezzék. A korábbi tulajdonos így továbbra is irányíthatja a saját befektetéseit, de már az új alap részeként, ezzel plusz bevételt generálva. Egy hagyományos felvásárlással foglalkozó cég eredetileg úgy működött, hogy megvett egy korábban veszteséges vállalatot, felvett rá rengeteg hitelt, hatalmas átszervezéseket hajtott végre, majd néhány évvel később, mikor már nyereségessé váltak, profittal tudták eladni azokat.

A felvásárlási stratégia még mindig léteznek, de az olyan úttörők, mint a KKR, a Blackstone vagy az Apollo már nem tekinthetők ilyen cégeknek, sokkal inkább alapkezelőknek a diverzifikált befektetési portfóliójuknak köszönhetően. Nekik csak az a céljuk, hogy minél több vagyont kezelhessenek, ugyanis ha több befektetés tartozik alájuk, több díjat szedhetnek be a befektetőktől. A részvényesek pedig sokkal jobban szeretik az ilyen fix díjakat, mintha a nyereség után kellene fizetniük. Éppen ezért a magántőkecsoportok célja az, hogy minél hosszabb ideig birtokolják a vagyont, szóval ahelyett, hogy eladnák a folyamatosan bevételt generáló cégeket egy vetélytársnak, inkább létrehoznak egy új vállalatot ugyanabban a magántőkecsoportban, így nem kell elengedni a jól profitáló cégeket.

Ezzel a módszerrel csak tavaly mintegy 65 milliárd dollárnyi tranzakció ment végbe, tehát biztosan nem mondhatjuk azt, hogy a continuation alapok eltűnnek. Ez a szám alapból soknak tűnik, de ha összevetjük a magántőke által végrehajtott összes üzlet összértékével (ez 656 milliárd dollár), a continuation alapok kevésbé tűnnek jelentősnek.

De a legnagyobb probléma a magántőke számára mégis az, hogy ez az egész egy alternatív valóságban működik.

A felvásárlással foglalkozó cégek több mint egy évtizeden keresztül az olcsó hitelekből éltek, ami megengedte nekik, hogy hatalmas vagyonokat vásároljanak fel, miközben egyre több pénzt kérnek el a befektetőktől a megtérülés fenntartásáért. A kamatemelkedések miatt viszont valószínű, hogy később kevesebbet ér a vagyonuk, mint amennyit visszafizettek – de a privát mivoltuk miatt nehéz meghatározni ezt veszteséget.

Év eleje óta a tőzsde nagyot zuhant, a sokszor mértékül szolgáló S&P 500 index húsz százalékot esett, a Nasdaq pedig harmincat. A magántőke-csoportok nem szeretnek nyilatkozni a teljesítményeikről, de szakértők szerint több cég is körülbelül 10 százalékos veszteséget könyvelhet el. Biztosan vannak olyan vállalatok is, amelyek nyereségesek, de egy ilyen válság a piactól jobban függő cégeknek nem jelent szép jövőt. Fájdalmas lesz például a Mikkel Svenstrup birtokolta ATP-nek is, ami 119 milliárd dollárt fektetett be 147 különböző felvásárlási alapon keresztül a PitchBook szerint. Nagy kérdés, hogy megérte-e dollármilliárdokat önteni ebbe az ágazatba pont a recesszió előtt.

A címlapkép forrása: Getty Images

Ez is érdekelhet...