Rick Henderson teszt – Gamepod

Végtelen történet

A klasszikus 8, 16, akármennyi bites retró életérzést visszahozni szándékozó, síkbeli játékmenetű lövöldözős játékokkal (shoot ’em upokkal) lassan Dunát lehet rekeszteni, annyi érkezik a független játékfejlesztésnek köszönhetően. Továbbra is Japánból jönnek a legjobb ilyen anyagok, de néha a „nyugati” csapatok is ígéretes próbálkozásokat raknak le az asztalra. Most egészen váratlan helyről, Szerbiából érkezett a Rick Henderson című produkció. A kiadó eastasiasoft neve ne tévesszen meg senkit, keleti benyomások itt legfeljebb a műfajt tekintve vannak.

Egy kis érdekesség, mielőtt belekezdünk a játék elemzésébe: a Rick Hendersont hellyel-közzel egyetlen ember fejlesztette, aki a saját fejlesztői blogján egész korrekt módon dokumentálta a játék programozását, hogyan tervezte meg a lövedékek útját, az ellenfelek hullámait, és így tovább. Érdekes látni, hogy egy ilyen kis játék elkészítése is mennyi munkát és odaadást igényel, így azért más perspektívából lehet értékelni ezeket az alkotásokat. De elkanyarodtam, vissza a világűrbe.

A Rick Henderson egy vízszintesen scrollozó, „végtelen” lövöldözős játék, ami annyit tesz, hogy nem pályákra van felosztva, hanem megyünk előre, amíg meg nem halunk. Egy ilyen „hurok” számtalan szakaszra van bontva, melyek végén főellenségeket kell legyőzni, és ha minddel végeztünk, akkor kezdődik elölről, nehezebb kiadásban. Nem valószínű egyébként, hogy eddig bárki eljutna, a játék ugyanis nagyon nehéz, és sajnos roguelike elemek sincsenek benne. A három játszható karakter nem fejleszthető, a felszedett gyémántokkal és rangokkal nem kezdhetünk semmit, minden menetet ugyanúgy, alapfegyverekkel és –képességekkel indítunk. A pályaszakaszok is mindig ugyanúgy ismétlődnek, egy-két véletlen eseményt leszámítva nincs különösebb variáció. Emiatt a játék hamar unalmassá válhat, ellenben pontvadászatra tökéletes – és szerencsére ehhez online világranglisták is rendelkezésre állnak.

Mindösszesen három játékmód áll rendelkezésre: a Standard Endless mód (neve önmagáért beszél), a Hard Endless, ami ugyanennek a jóval nehezebb, hardcore változata, több és keményebb ellenfelekkel, illetve a Boss Rush, ami a főellenségeket önti a nyakunkba egymás után. Ha már játékmódból három van, legyen ennyi karakter is. A címszereplő Rick Henderson mellett két másik figura is választható, akik saját képességekkel rendelkeznek, de űrhajóik sebességét és pajzsát leszámítva nincs különbség, az induló fegyverek mindenkinél azonosak. Mivel a játéknak se története, se különösebb kontextusa nincs, így nehéz megmondani, kik ezek, és mit keresnek az űrben, miért és kikre lőnek, de egy ilyen játéknál ez talán elnézhető hiányosság.

Rick Henderson Xbox

Azon túl, hogy a Rick Henderson egy végtelenül (újra)játszható lövöldözős cucc, azért a játékmenetével is megpróbál, ha nem is újat, de valami változatosat mutatni. Három fegyverünk van: a lövedékes fegyver a sztenderd ellenfelek ellen jó, az energiafegyver a pajzsokra ad dupla sebzést, a rakéta pedig a páncélozott egységek ellen vethető be hatékonyan. Sajnos a játék attól nehéz, hogy fegyvereink nem valami hatásosak, a legkisebb ellenséges porontyok is több találatot kibírnak. Menet közben találhatunk extra fegyvereket, de ezek sok esetben még rosszabbak. A rakéták csiga lassan lőnek, az energiafegyver szétszór, vagy egyszerűen csak vérgyenge, a lövedékes puskákkal meg néha kínszenvedés a célzás. Sosem szerettem az ilyen „borsólövő” típusú játékokat, jobban áll ennek a műfajnak, amikor keményen lehet pusztítani, és inkább a lövedékek elkerülése jelenti a kihívást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Ez is érdekelhet...