Zseniális cserék, Messi vs. Mbappé – három felvonásban az argentin vb-arany és az őrült világbajnoki döntő – Telex

A meccs előtt a francia válogatottat egy vírus, míg Lionel Scaloni csapatát leginkább taktikai kérdések állították komoly kihívások elé. Végül Didier Deschamps az általa vélt legerősebb francia kezdővel állt ki – amiről aztán harminchat perc után kiderült, hogy korántsem az – míg Scaloni, Ángel di María baloldali szerepeltetésével zseniálisat húzott. A nyomasztó argentin fölényt két Kylian Mbappé-villanás törte meg: Deschamps a Randal Kolo Muani, Marcus Thuram szélső-csatárduóval még nem, majd csak Kingsley Coman behozatalával tudta, egy 4-2-4-es szerkezetben visszahozni csapatát a meccsbe. Innentől már érezni lehetett, hogy ez lesz minden idők legjobb vébédöntője, de aztán legalább két szintet léptünk a Messi vs. Mbappé különpárbajjal. Egy földöntúli jelenetsorral a 120. perc környékén bejelentkezett Emiliano „Dibu” Martínez, a tizenegyespárbaj hőse, aki a Copa América után a vb-győzelmet is elhozta Argentínának.

Három részben mutatjuk a miérteket:

1. Scaloni hű marad önmagához, kitartott a 4 védő mellett, és Di Maríát játszatta a baloldalon

A zseni és az őrült közti határvonalról már csak az argentin edzői kultúrában a nyolcvannnégy évesen amolyan csapatigazgató emeritusként visszatérő César Luis Menottitól Carlos Bilardón át Marcelo Bielsáig szinte mindenki tud valamit. Az olyan epizódok, mint Daniel Passarella hosszúhaj-ellenessége és az emiatt ellene fellázadó, a válogatottól is távol maradó Fernando Redondo és Claudio Caniggia, vagy amikor José Pékerman a 2006-os vb-n, a németek elleni negyeddöntőben a 19 éves Messi helyett inkább Julio Cruzt cserélte be a 79. percben már már alig férnek be.

Vasárnap óta Lionel Scalonit is ide sorolhatjuk, hiszen olyan választ adott a „Hogyan állítsuk meg Griezmannék első négyesét úgy, hogy közben mi is tudjunk támadni?” kérdését, amit senki, de senki nem várt. Még akkor sem, amikor megláttuk Ángel di María nevét a kezdőcsapatban – és ezzel együtt azt is, hogy nem lesz ötvédős rendszer –, hiszen bár korábbi védőmunkája alkalmassá tette volna a Theo Hernández-Mbappé baloldal levédekezésére, jelenlegi edzettségi állapota, 34 éves kora és sérülékenysége miatt ez nem tűnt ideális ötletnek.

De ahogy az a kiváló futballszakíró Sid Lowe Scaloni-portréjából négy edzőképzésen résztvevő társa (köztük pl. a jelenlegi Rayo Vallecano-sikeredző Andoni Iraola) egyhangú véleményéből kiderül, „elképesztő érzékkel és hévvel tudott vitatkozni, és olyan új elsőre őrültségnek tűnő taktikai ötletek jutottak eszébe, amiről aztán kiderültek, hogy a gyakorlatban működnek”.

Itt azért meghúznánk azt a határvonalat, amin egy külső szemlélő-elemző nem tud áthatolni, nevezetesen azt, hogy bármennyire is szeretnénk az edzők, játékosok fejébe látni, számos olyan meccsen és csapaton belüli tényező van, ami egyszerűen homályos és/vagy kívülről nem látható.

A vb-döntő első szakaszában azt láttuk, ahogy a francia 4-3-3 a belső védőket szabadon hagyva passzívan, de magas vonallal igyekszik a pálya közepét elzárni Argentína elől. Scaloni azonban aszimmetrikusan állította fel a csapatát – Messi jobboldali behúzódását a félterületbe Nahuel Molina felfutásai támogatták (ilyenkor de Paul váltott vissza Mbappéra), majd a másik oldali támadásoknál egészen középre jött. Így sokszor olyan helyeket vett fel Messi, ahová (zónája elhagyása miatt) Theo Hernández nehezen, Dayot Upamecano pedig Julián Álvarez mögéindulásainak fenyegetés miatt pedig csak kockázatosan követhette.

Messi visszamozgása és a másodpercekkel ezelőtt Messire felpasszolt labdánál közbelépő Adrien Rabiot-Aurélien Tchouaméni duplaszűrőt megszakító, argentin szempontból 4 a 3 elleni előny középen azért kellett Scaloniéknak, hogy a túloldalon Alexis Mac Allister félterületbe való beindulásaival 2 az 1-et alakítsanak ki Jules Koundé ellen.

Az, hogy az első 36 perc micsoda taktikai fölényt és persze eredményt hozott a Di María vezette argentinoknak, az Opta lövéseket, kulcspasszokat, sikeres és sikertelen beadásokat mutató tábláján jól látszik:

Az első gól effektíve ebből a taktikai fölényre megalapozott Di María-egy-egyezésből született, míg a második talán a vb legszebbje lett. Vegyük is sorra, mi minden kellett a második argentin gólhoz:

  • Álvarez fenomenális presszingje – érdemes nézni az edzőknek felfestett technikai zónában Scalonit, ahogy tüzeli, hogy érjen oda az utolsó centikre is, hogy így hibára kényszerítse Upamecanót – és Gareth Bale-t idéző pályáról ki-be futása;
  • Messi leválása Raphaël Varane-ról, ami odacsábította felé Upamecanót, és így Álvarez meg tudott indulni az üres területen;
  • Mac Allister intelligens, vonalak közti pozíciófelvétele, majd Tchouaméni csúnya lesprintelése – ezért kellett Koundénak magára hagynia Di Maríát ;
  • na meg persze a nyomás alatti passzok tökéletes technikai kivitelezése.

2. Deschamps igazi áttörése a 4-2-4-gyel, az egy-egyező szélsőkkel plusz a 2 csatárral jön el

A második argentin gól radikális lépést kényszerített ki a franciáktól, jórészt az előzetesünkben említett Deschamps-féle, status quót tartó attitűd tarthatatlansága miatt a kialakult, kétgólos hátrányt jelentő helyzetben. A teljes argentin fölény egyben Deschamps meccstervének csődje is volt, hiszen nem sikerült

  • átadni a területet (36% labdabirtoklás) és kontrázni – az első labdaérintésük az argentin tizenhatoson a 45+6. percben volt;
  • sem szituatíve magasan letámadni (lásd például a második gól előtti perceket);
  • megtartani a Rabiot-Tchouaméni középpályát;
  • érdemben játékba hozni Antoine Griezmannt, akinek 7 passzából 3 az egyik középkezdés és két szabadrúgás volt, utóbbi kettő jelentett egyébként a 13. és 36. percek közötti három labdaérintéséből kettőt, ami mellé egy labdavesztése volt még;
  • megjátszani Mpabbét – a fenomén egyetlen sikeres csele a 35.-ben volt, ennél Molina visszafutva mentett, ebből jött Martínez kirúgása Upamecano felé;
  • Ousmane Dembélével kicselezni példáult Nicolás Tagliaficót;
  • vagy mondjuk Olivier Giroud-t beadásokkal megjátszani.

Ilyenkor nem árt, hogy ha olyan játékosok állnak készen a bevetésre a kispadon, mint a Bundesligában tízgólos Thuram, akit a büntetőket kivéve is csak Erling Haaland, Robert Lewandowski, Mbappé, Harry Kane és a vébé előtt lesérülő Cristopher Nkunku előznek meg az európai topligákból, vagy a 9 gólpassznál járó Kolo Muani, akinél az 5 legerősebb európai ligában csak Messi és Neymar szállított több asszisztot.

Az ő becserélésüknek több következménye is volt: az első félidőben Mbappé került a középcsatár posztra, ám sem ő, sem Griezmann nem tudott időben odaérni a magasabb letámadásnál, így az argentin strukturális fölény miatt ismét könnyedén jutottak el Enzo Fernándezék a Di María által leuralt balszélre.

Nyilván kellett hozzá az argentin csapat tudatos visszaállása is, de azért Deschamps érdeme, hogy Kolo Muani és Thuram hibrid, amolyan kilences-szélső (klubjaikban mindketten inkább középcsatárként játszanak idén) erényeit jól kihasználva, sokszor felívelésekkel és párharcokkal legalább valamit tudtak kezdeni a presszing ellen.

Ekkor még volt argentin lehetőség is De Paul révén a 48. percben, utána viszont Kolo Muani labda elleni munkája Nicolás Otamendinek (51.) és Martínez kapusnak (54.) okozott nehézségeket. Tchouaméni is bátrabban fordult ki a letámadás elől, Mbappé ebben az időszakban feltűnően sokat mozgott mélységbe, és Thuram, valamint Kolo Muani is hatalmas elánnal vállaltak fel egy az egy elleni párharcokat.

Az első francia lövésre szinte hihetetlen módon azonban a 66. percig kellett várni, amikor is a látványosan elfáradó, és vélhetően amúgy sem 100%-os állapotban pályára lépő Di Maríát Marcos Acuña váltotta. Di Maríia főleg a 60. perc környékér már alig bírt Koundé előretöréseivel. Persze a csere előtt még helyzetbe hozta Álvarezt az 58. percben, és akkor még úgy tűnt, hogy egy zseniális pályafutás méltó lezárásával búcsúzik.

Az biztos, hogy bár korábban Copa Américán már játszott együtt a Taglafico-Acuña páros, Deschamp, akinek nagyjából annyi vesztenivalója volt, mint csapatának lövési kísérlete, gyorsan reagált egy cserével, hogy ezt az oldalt támadja az argentinoknál. A hatalmas vb-t játszó, de a meccsen teljesen eltűnő Griezmann helyére bedobta Kingsley Coman személyében a negyedik támadóját, 4-2-4-es felállásra módosítva csapatát.

Francia 4-2-4: Mbappé és Thuram az argentin szélsővédő és belső védők között helyezkednek, míg Kolo Muani a bal, Coman a jobbszélt támadja

Francia 4-2-4: Mbappé és Thuram az argentin szélsővédő és belső védők között helyezkednek, míg Kolo Muani a bal, Coman a jobbszélt támadja

Argentína Mac Allister és Messi balra húzásával igyekezett kompenzálni a Di María-Acuña csere által támadásban gyengülő baloldalt, ám az egyre fogyó idő, a meccshelyzet, valamint a hátsó négyesre helyezett nyomás miatt mély 4-4-2-be kényszerültek. Az átmeneteknél továbbra is remekül használták Mac Allister irányváltoztatásait és nyomástűrését, míg fordított helyzetben Mbappé ellen Romero és Enzo Fernández védekeztek zseniálisan, Egészen a 78. percig, amikor egy Mbappétól elpattanó labdánál Romero előrefelé, Otamendi meg hátra akart védekezni, és a Kolo Muani előli tisztázásnál egy ütemet hezitált, amivel a Frankfurt-csatár ki is harcolta az Mbappé által belőtt tizenegyest.

Itt érdemes megemlíteni még Thuram és Kolo Muani elmozgásait, amiből látszott, hogy a második francia gólnál eléggé egyértelműen ültek Deschamps cseréi: Coman a középre keveredett és passzopció nélkül maradó Messitől vette el a labdát, majd Rabiot átívelését Mbappé Thuramnak fejelte le, aki egyből ugratta ki a végül gólt szerző Mbappét.

3. Scaloni még egyet lép Paredesszel és Lautaraóval, beindult a Messi vs. Mbappé csata, de Dibu Martínez ellopta a show-t

Ahogyan nem igazán lehet kritizálni Scalonit az elfáradó Di María lecserélését, úgy azért sem érdemes hibáztatni, hogy nem állt vissza 5 védőre, hiszen a két, 94 másodperc alatt szerzett Mbappé-gólig csak egy szögletből érkező Kolo Muani-fejest, és a 70. percben látott Mbappé-lövést engedélyezték.

A hajrában kétségtelenül új meccs kezdődött, ám talán inkább amolyan igazi nehézsúlyú boksznak lehetne ezt nevezni, sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb ütések. Messi egyedül szervezett támadásaival szemben a franciáknál instant kontrák indultak a keresztbefutó Thuramra vagy a túloldalon beinduló Kolo Muanira felhúzva, miközben Camavinga és Koundé egyre többször csapdázták be a szélen De Paulékat. Aztán jöttek Mbappé 93. és Messi 97. perces rávezetései és középre lövései, Hugo Lloris és Martínez bravúrjai. A francia védelem utolsó vonalát jelentő Upamecano és Varane szinte 30 méterre álltak az argentin kaputól a 99. percben, majd a végig magas színvonalon vezető Szymon Marciniak a ringsarokba küldte a feleket…

A hosszabbítást Gonzalo Montiel behozatalával és a korábbinál magasabb, ismét 4-3-3-as letámadással Argentína kezdte jobban, ám a továbbra is a csatárnégyesükben bízó Varane-ék egy Rabiot- és Camavinga-megindulással hátrébb tudták tolni Scaloni csapatát. Ugyanakkor, amikor Enzo Fernández és De Paul révén kijöttek a szorításból, az első félidőben látott balra forgatás most is működött, Acuña két beadása (93. és 97.) is veszélyes volt.

A rendes játékidőben még Tchouaméni semlegítését is bevállaló Álvarez egyre többször maradt le, így a Real középpályása (de korábban Upamecano is) könnyebben találta meg a félterületben az utolsó védővonal előtt a labdát fogadó Mbappét. Az ekkor látott francia nyomásról annyit, hogy még Messinek is szögletre kellett fejelnie egy labdát a saját ötöse környékén.

Lautaro Martínez és Leandro Paredes (Álvarez és De Paul helyett történő) becserélése mindenképp azt jelentette, hogy Scaloni akar még valamit ettől a meccstől. A Juventus mélységi irányítójával 3 a 2 elleni fölényt alakított ki (és így Enzo Fernándeztt feljebb lehetett tolni, ahol hatékonyabban tudott érvényesulni). Így már remekül manipulálták a francia védelmet, túltöltötték az az egyik oldalt, magasan tartották a széleket, majd visszamozgásokkal kényszerítették kiugrásra Koundéékat. Paredes kiválóan álcázta passzainak igazi célpontját, és csak Koundé hibajavításán múlt, hogy az alábbi jelenetből nem lett nagyobb helyzet.

Egy perccel később viszont már lett. A Messi-MacAllister duó háromszögelésével Lautaro Martínez elől Upamecano hihetetlen becsúszással mentett, majd alig egy perc múlva szintén lehetetlen helyzetből érte utol a mélységet támadó Inter-csatárt, és akadályozott meg gólt. Lloris egy kifutással, majd Messi kapáslövésére leérve tette hozzá az övét, de a 108. perc végén összejött az, amin Scaloni az egész vb-n sokadszor sikeresen dolgozott: Montiel felívelése a védőnégyes elé, Lautaro lekészítése, Enzo beindulása és háromszögelése Messivel mind-mind mestermunka volt.

Sokan talán már tízet számoltak Franciaországra, Mbappé azonban egymaga rántotta fel csapatát kilencnél, és Montiel kezezése után 3-3-ra egyenlített tizenegyesből. Aztán a százhuszadikban centikkel tévesztette el Kolo Muani fejét…. Azok a centik pedig a 125. percben ismét Emiliano Martínezzel voltak, nem nagyon lehet ennél nagyobbat védeni.

Fotó: Buda Mendes / Getty Images

Fotó: Buda Mendes / Getty Images

A meccsről mindent elmond, hogy az ezután indított ellentámadásból Lautaro Martínez még egyet fejelhetett üresen, így egy teljesen valószínűtlen és fenomenális döntő büntetőpárbajjal ért véget. Ott pedig Gary Lineker mondásával élve mindig Dibu Martínez nyer.

Összefoglalva elmondható, hogy míg Deschamps csapata többnyire az iszonyatos egyéni képességek, a Coman-Thuram-Kolo Muani cserék és Mbappé hatalmas teljesítménye miatt volt képes mindig visszajönni a meccsbe – így igazolva talán azt, hogy addig miért nem adott mindent ki magából. Ám Argentína az egész világbajnokságon mutatott kiváló védelme (1,96 xG-t engedtek akcióból, ez a helyzetekből várható gólok számát mutatja), Scaloni bátor húzása Di Maríával, Tchoaumeniék szétszakítása középen, Messi behúzása, Mac Allister labda nélküli mozgása és a kontratámadások már az első félidőben is igazolták a legjobb edzőteljesítményt a vébén. (És persze itt említendő a stáb Walter Samueltől, Roberto Ayalán át Pablo Aimarig)

A végjátékbeli Paredes- és Lautaro-behozatal, illetve a meccsen tíz szerelést és 77 sikeres passzt bemutató Enzo Fernández felszabadítása már csak hab a tortán. De talán ennél is nagyobb dolgot vittek végbe együtt Lionel Messivel, aki minden értelemben és abszolút legendás vébételjesítménnyel felért a csúcsra.

(A szerző a Sport TV állandó Bundesliga-, Serie A- és Bajnokok Ligája-szakértője.)

Ez is érdekelhet...