Mentálisan nem omlott össze, de kondícióban nagyon alulmaradt a magyar kéziválogatott – Index.hu

A Horvátország elleni összecsapás után mentálisan rendkívül mélyre került a magyar női kézilabda-válogatott, és nagy kérdés volt, hogy Norvégia ellen milyen állapotban lépnek majd pályára a játékosok.

Az Európa- és világbajnoki címvédő ellen senki nem gondolhatta komolyan, hogy reális elvárás lehet a győzelem vagy a pontszerzés, az pedig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy erre a különbségre a magyar együttes felszabadultabb játékkal vagy még nagyobb görcsösséggel reagál majd.

A meccskeret változásait tekintve egyértelművé vált, hogy beállósainkat és kapusainkat úgy cserélgeti Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány, hogy mindegyikük egyforma mérkőzésszámot kap. Ha viszont támaszkodhatunk a nyilatkozatokra, akkor a játékosok nem tudják előre, hogy ki melyik ellenfél ellen lép pályára.

Ez azért hiba, mert minden jel szerint Golovin nagyjából előre eldöntötte a rotáció sorrendjét,

ami jelez bizonyos fokú rugalmatlanságot a válogatott és az ellenfelek teljesítményére, taktikájára adott reakciók tekintetében.

Mindezt úgy lehetne ellensúlyozni, ha a játékosok előre tudnák, hogy ki ellen lépnek pályára, és kifejezetten az adott ellenfél ellen lennének felkészítve.

A norvégok ellen Bordás Réka helyére Pásztor Noémi került be, a kapuban pedig Szikora Melinda váltotta Janurik Kingát.

35-40 percig tartottuk magunkat, aztán kijött a valós különbség

Az összecsapás kezdetén úgy tűnt, a magyar válogatott maga mögött hagyta a Horvátország elleni kudarcot. Agresszív védekezéssel és jó átlövésekkel, betörésekkel indított az együttes, a 7. percben pedig már 3–0-ra vezettünk.

Támadásban kihasználtuk, hogy a norvég hármas védők, amellett hogy nem olyan magasak, nem is nagyon léptek fel. Klujber Katrin és Kuczora Csenge is középről tudott gólt lőni, míg Vámos Petra balátlövőbe helyezése is tudatos lehetett a szövetségi kapitány részéről, hiszen a kettesben védekező Stine Skograndon többször is tempót tudott fogni a mérkőzés során.

Védekezésben a válogatott próbált nagyon figyelni a beállós Vilde Ingstadra, aki eddig kiemelkedően teljesített a torna során. Rajta kívül a norvég csapat másik nagy fegyvere a Henny Reistad, Stine Oftedal, Nora Mörk hármas, akik széles keresztjeikkel szedik szét rendre ellenfeleik védelmét.

Az első percekben a magyar együttes jól elővételezte mind a kereszteket, mind a bejátszásokat, ehhez viszont tömöríteni kellett a falat, amivel nagyobb helyek maradtak a szélsőknek.

Ugyanakkor ez is tudatos döntés volt: egyrészt a legkisebb szöge, ezáltal elméletben legkevesebb százalékos esélye a gólszerzésre a szélsőjátékosoknak van, ráadásul a norvég válogatott most messze sincs olyan szinten ezen a poszton, mint Linn-Kristin Riegelhuth vagy Camilla Herrem idejében.

Ezzel a taktikával több hibára is késztettük a norvégokat, támadásban pedig kifejezetten változatosan játszott a válogatott, 3–0 után 6–3-ra és 9–6-ra is vezettünk. A fordulat a 20. perc környékén következett be, amikor Golovin elkezdett cserélni, és az ellenfél előbb fölzárkózott, majd meg is fordította az eredményt. A szünetre végül kétgólos, 14–12-es norvég vezetéssel vonulhattak a felek.

A második játékrészben a 40. percig tudtuk lőtávon belül tartani Norvégiát. Ezt követően egymás után kaptunk három gólt beállóból, így az addig viszonylag jól működő hármas védekezés is megbomlott.

A koncentráció csökkenése egyre több eladott labdát, valamint védekezési hibát vont maga után. Az ellenfél egyre többször találta meg a beállót, széles keresztjeivel pedig folyamatosan szétszedték a falat, ráadásul a kezdeti bravúrok után ismét gyenge kapusteljesítményt láthattunk.

A különbség fokozatosan nőtt, aminek a végeredménye tízgólos, 32–22-es norvég győzelem lett, így az is eldőlt, hogy Magyarország a középdöntős csoportját nulla ponttal fogja megkezdeni.

Nagy bajok vannak az erőnléttel

Támadásban az egyik legnagyobb kérdés, hogy Golovin Vlagyimir miért hozta le a félidőben a két jól teljesítő szélsőnket, Márton Grétát és Győri-Lukács Viktóriát. Ők összesen öt gólt lőttek hat lövésből az első játékrészben, míg a helyettük érkező Korsós Dorina és Töpfner Alexandra a fordulás után egy-egy hiba után nem is próbálkozott kapura lövéssel.

Golovin ezt a döntését a mérkőzés utáni interjúban a rotáció szükségességével indokolta, ami valószínűleg Vámos Petra első félidő végi lecserélését is magyarázza. Itt viszont felvetődnek az erőnléttel kapcsolatos kérdések is, főleg annak fényében, hogy a szövetségi kapitány az utolsó időkérését azzal kezdte, hogy

tudom, hogy már nincsen oxigéned.

Arról már korábbi elemzéseinkben is írtunk, hogy jellemzően azok a csapatok nyerik a mérkőzéseket kézilabdában, amelyeknek van egy olyan támadósora, amely kiemelkedő plusz-mínusz mutatót tud produkálni.

A norvég válogatottnál ezúttal a Solberg – Skogrand, Mörk, Oftedal, Ingstad, Reistad, Andersen támadósor +9-et produkált, míg a magyar válogatott a Szikora – Győri-Lukács, Klujber, Kuczora, Füzi-Tóvizi, Vámos, Márton összeállításban tudta a legjobb mutatót, egészen pontosan +3-at hozni.

A kérdés ezzel kapcsolatban az volt, hogy Golovinnak sikerül-e megtalálnia az ideális támadósort, amely képes kiemelkedő statisztikát produkálni ebben a tekintetben. Azonban mindez nagyban függ az állóképességtől is, amiben egyértelműen le vagyunk maradva.

Érdemes megnézni az egyes játékosok pályán töltött idejét. Nálunk a mezőnyjátékosok közül Klujber játszott a legtöbbet a maga 39 percével, őt követi Kuczora Csenge 36-tal, Győri-Lukács Viktória pedig 35-tel. Ehhez képest a norvégoknál Ingstad 48, Andersen 47, Reistad 44, Skogrand pedig 37 percet töltött a pályán, és ezek a játékosok alkották azt a sort, amely +9-et hozott.

Amit tehát leszűrhetünk a mérkőzésből, hogy

a mérsékelt plusz-mínusz mutatók és az ezzel járó eredménytelenség nagy részben köszönhető a magyar játékosok rossz erőnléti állapotának, ami egyben az ideális sor összeállítását is nagymértékben gátolja.

Nem az életvitelszerű sportra nevelünk

Németh András korábbi szövetségi kapitány a Sportrádió megkeresésére azt mondta, úgy gondolja, az edzések mennyiségének csökkenése is hozzájárul a magyar válogatott gyenge teljesítményéhez és a gyenge erőnléthez.

Itt azonban fontos kiemelni, hogy

a magyar játékosok – főleg utánpótlásszinten – egyáltalán nem edzenek kevesebbet, mint például a skandinávok, sőt.

A norvégok, svédek és a dánok jellemzően nem emiatt emelkednek ki fizikálisan a mezőnyből, hanem azért, mert a sport az életformájuk része.

Skandináviában a tömegsportra építő szervezeti rendszer célja elsősorban nem az élsportolók kinevelése, hanem az, hogy a sport az emberek életformájának része legyen, és ennek egyfajta mellékterméke az élsportban való sikeresség.

A játékosok emiatt edzésen kívül is jobban figyelnek a táplálkozásra, valamint a kondiedzéseket is jellemzően önállóan végzik. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy hiába a rossz kezdés, a norvég szövetségi kapitány, Thórir Hergeirsson egyszer sem kért időt a mérkőzés során, hanem bízott a játékosaiban, akik végül meg is oldották a feladatot.

Tomori Zsuzsanna a Kézivezérlés Extrában beszélt tavaly a Vipers Kristiansandnál töltött időszakáról, és azt emelte ki, hogy Ole Gustav Gjekstad nagyon sokszor kérte ki a játékosok véleményét edzéseken, illetve a mérkőzésen időkéréseknél is, ami Magyarországon egyáltalán nem megszokott.

Ennek oka szintén kulturális. Az Ipsos 2021-es, bizalomindexet mérő jelentése szerint ugyanis míg Svédországban az összpontszám ezt illetően 264, addig Magyarországon –130, amivel a 26 vizsgált országból utóbbi a 21., előbbi a 3. helyet foglalja el.

Ezek a társadalmi jelenségek természetesen a kézilabdázásba is leszivárognak. A magyar utánpótlásra jellemző, hogy már egészen fiatal korban rengeteg figurát tudnak a játékosok, ami azt is jelenti, hogy

az edzők már egészen kicsi gyerekeknek sem adnak elég teret a kreativitásra támadásban, és ez később, felnőttkorban visszaüt.

Szoros összefüggésben lehet ezzel egyébként az is, hogy fiatalon berobbanó játékosainkat idővel rendre kiismerik az ellenfelek.

A játékosok iránti bizalom, valamint az, hogy nem az elitszintű, hanem az életvitelszerű sportra nevelik a skandinávokat, azt eredményezi, hogy egyrészt kreatívabb játékosok kerülnek ki az utánpótlásból, másrészt

a kézilabda és a sport nemcsak napi két edzést jelent, hanem egy életformát.

Mindez pedig összességében a legfőbb kiváltó oka a jó mentális és kondicionális állapotnak.

A magyar női kézilabda-válogatott csütörtökön 20.30-kor kezdi első középdöntős mérkőzését Dánia ellen, november 14-én 20.30-kor Svédország ellen játszik, november 16-án 15.30-kor pedig a társházigazda Szlovénia ellen zárja a második kör küzdelmeit.

(Borítókép: Albek Anna [b], valamint a norvég Maren Nyland Aardahl [k] és Vilde Mortensen Ingstad [j] a női kézilabda Európa-bajnokság Norvégia–Magyarország-mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 8-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)

Ez is érdekelhet...