Csőddel búcsúzott a nagy generáció, de van-e a belgáknak aranytartalékuk? – 24.HU

Egy aranygeneráció nem mindig arany. Néha bronz. Néha meg hazamegy a csoportmérkőzések után, mint ahogy azt a belgák teszik. A szövetségi kapitány Roberto Martínez mérkőzést követő interjújában (kincstári?) optimizmussal azt mondta, még nincs vége az aranygenerációnak, jön az új, amelynek beépülését a mostani sztárok segíthetik. Az újjáépítést mindenesetre már nem ő vezényli, mert a katari vb után távozik.

Kilencvenedik perc. Thorgan Hazard jobbról bekanyarítja a labdát, méghozzá pontosan. Romelu Lukaku érkezik a hosszú saroknál, két méterre a tátongó kaputól, a labda a mellén csattan, majd nem jut át a gólvonalon, és megpihen a visszavetődő Dominik Livakovic kezében. A belga aranygeneráció eltékozolta utolsó esélyét. A Horvátország elleni 0-0 a vörös ördögöknek a kiesést, szakvezetőjüknek, Roberto Martíneznek kapitányi megbízatása végét jelentette.

Egy kis (közepes) országnak futballban viszonylag ritkán van aranygenerációja.

A nemzetközi versengés túlzottan kiélezett, a világ- és kontinensbajnoki címért küzdő riválisok túl erősek és nagyok, a kiugró eredményekre adódó időablak szűk: 6–8, legfeljebb 10 év. Aztán jöhet a generációváltás, már ha vannak megfelelő utódok. A csúcson vagy a csúcs közelében maradni ennél tovább még a legnagyobbaknak se nagyon sikerül, egy Belgium méretű országnak meg pláne.

Katar után egészen biztosan fiatalítani kell a belga válogatotton, s nem tessék-lássék módon, mint eddig, hanem erőteljesen. A 2000-es évek eleji nagy újjászervezés színvonalát a most a csoportmérkőzések során kieső, ám négy éve bronzéremig jutó válogatott minősíti; a generációváltás sikeres levezénylése pedig azt jelentené, a gépezet még mindig működik. Viszont 2018 hősei – akiknek széles körben osztott vélemény szerint ez volt az utolsó nagy esélyük, hogy valamit nyerjenek – lebőgtek a 2022-es tornán. Ezen némileg szépít az, hogy Fortuna kis segítségével legyőzhették volna a horvátokat, ám a kudarc okozója nem ez volt, hanem a korábban mutatott játék.

Az utolsó táncból botladozás lett.

A híresen szókimondó Kevin De Bruyne hetekkel a világbajnokság előtt adott nagyinterjút a The Guardiannek. Egy mondata – mely szerint a belga válogatott „túl öreg” a továbbjutáshoz – végigszaladt a világsajtón, és az általa okozott rengések a jelek szerint a nemzeti csapat öltözőjét is elérték. Hasonló kijelentésekért repült az afrikai kontinens egyik legprímább kapusa, Joseph-Antoine Bell a kameruni válogatottból közvetlenül az 1990-es világbajnokság előtt, és került (vissza) a kapuba egy másik klasszis, Thomas N’Kono. De Bruynének ettől nem kellett tartania, mondatai azonban alkalmasak voltak a hangulat rombolására, és valószínűleg volt mit megbeszélni a belga keret válságtanácskozásán. Pedig a középpályás intelligensen érvelt, és nehéz lenne vitatni az igazságát:

Túl öregek vagyunk… Azt hiszem, 2018 volt a mi esélyünk. Jó csapatunk van, de idősödik. Elvesztettünk néhány kulcsjátékost. Jöttek helyettük jó, új futballisták, de még nincsenek azon a szinten, amelyen a 2018-asok voltak

– vélekedett.

Ez is érdekelhet...