Rengeteg magyar dolgozó áshatja el magát a szülei miatt: szörnyű igazságra derült fény – Pénzcentrum

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) idén nem csak a népszámlás miatt gyűjt adatokat, hanem részt vesznek egy nemzetközi projektben is, mely a felnőtt lakosság képességeit vizsgálja. Ennek során a munkaképes korúak írási, olvasási, számolási, valamint problémamegoldó készségeit vizsgálják. A kutatásban 32 ország vesz részt, így az eredmények nemzetközileg összehasonlíthatóak lesznek, itthon pedig még nem volt példa ilyen széleskörű felmérésre a felnőtt lakosság körében, ami így vizsgálta volna ezeket a képességeket. Janák Katalinnal, a KSH Életminőség-statisztikai főosztály vezetőjével beszélgettünk a projektről, a már rendelkezésre álló eredményekről és a magyarok soft skilleiről.

Pénzcentrum: A Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH) most részt vesz egy új nemzetközi kutatásban, a PIAAC-ban, ami akár egy felnőttnek szóló PISA-felmérés is lehetne, ugyanis hasonló képességeket már a munkaképes korúak körében. Mely országok vesznek benne részt Magyarországon kívül, és mi mikor csatlakoztunk a projekthez? Pontosan mit vizsgál ez a kutatás és milyen módszerekkel?

Janák Katalin: A lakossági adatfelvételek sorába illeszkedik a PIAAC, ami egy mozaikszó, és egy nemzetközi kutatást takar, ami a 16-65 éves népesség mindennapi életben és a munkavégzés során használt képességeit és készségeit hívatott felmérni. Jelenleg a projekt második ciklusa zajlik, amiben Magyarországgal együtt 32 ország vesz részt, és az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet koordinálja. A szakmai irányítás egy nemzetközi konzorcium kezében van, az USA-ból, Németországból, Belgiumból és Hollandiából vesznek részt egyetemek, kutatóintézetek ebben az irányító testületben. Itt most nemcsak a módszertan közös, hanem a kérdőívet és a mérési eszközt, valamint szoftvert is az OECD adja. Ez részben előny, hiszen nem nekünk kell fejleszteni, bár az adaptálással is elég sok gondunk volt, de a legfontosabb, hogy az egyes országok adatai teljesen összehasonlíthatók. Hátránya viszont, hogy nehézkes az előrehaladás, mindent egyeztetnünk kell a nemzetközi konzorciummal, ami idő- és energiaigényes. Azért fontos, hogy részt veszünk ebben a kutatásban, mert egyrészt hiánypótló információkat ad a szakpolitikáknak (elsősorban a foglalkoztatás- és a képzéspolitikának), a döntéshozóknak arról, hogy jelenleg milyen készségekkel, kompetenciákkal rendelkezik a felnőtt lakosság Magyarországon, illetve mik azok, amiket fejleszteni kell.

Ezen túlmenően valamennyien képet kapunk arról, hogy mik azok a kompetenciák, amik a munkaerőpiaci sikerességhez szükségesek, és ennek alapján mik azok, amiket esetleg fejlesztenünk kell

Említette, hogy a projektnek már a második a ciklusánál tartunk, és hogy az első, már lezárult felmérésből rendelkezünk adatokkal. Mikor zajlott az első ciklus és kik vettek benne részt? Milyen kérdéseket tettek fel a felmérésben?

Magyarországon 2017-18-ban zajlott az előző adatfelvétel főmérése, mi akkor a nemzetközi projekt 3. hullámában vettünk részt. Az első ciklus első hulláma már a 2010-es évek elején elkezdődött, és összességében abban is több mint 30 ország vett részt. Az utolsó (harmadik) hullámban részt vevők eredményeit, köztük Magyarországét is, 2019-ben publikálta az OECD. Az azonos módszertan miatt az egyes hullámok eredményei is összehasonlíthatók egymással. A PIAAC esetében is egy reprezentatív lakossági felmérésről van szó, tehát nem kérdezzük meg a teljes lakosságot.

Egy valamivel több mint 9000-es véletlen mintát választottak a kollégáim ún. kétlépcsős rétegzett mintavétellel. A mintába került személyek alapján becsüljük a teljes 16-65 éves népességet, ezért nagyon fontos, hogy csakis a kiválasztott személyek válaszolhatnak. Az adatfelvételben szerepel egy háttérkérdőív, itt demográfiai változókra – nem, életkor, iskolai végzettség, családi állapot – kérdezünk rá, és elég sok mindenre a munkaerőpiaci státusszal kapcsolatosan. Ezután kerül sor a direkt képességmérésre, amikor három alap kompetenciát vizsgálunk: az olvasási, a számolási és az ún. adaptív problémamegoldó készséget. Az OECD végzi az adatok kiértékelését, és valamennyi ország eredményeit egyszerre publikálják a tervek szerint 2024-ben.

A felmérés azokat a képességeket vizsgálja, melyek fontosak a munkaerőpiaci sikeresség szempontjából. A kutatásnál ebbe beletartoznak a soft skillek is? Pontosan mi volt a motivációja annak, hogy csatlakoztunk ehhez a felméréshez? Volt már itthon hasonló adatgyűjtés?

A felmérés során az alapképességeket vizsgáljuk, ebbe az olvasás, szövegértés és a számolás tartozik bele, illetve idén már az adaptív problémamegoldás is, viszont külön a soft skillek nem képezik részét az adatgyűjtésnek. Én úgy gondolom, hogy a kutatás céljai ismeretében elég egyértelmű volt, hogy csatlakoznunk kell ehhez a nemzetközi projekthez. Nagyon fontos információkat szolgáltat egyrészt a szakpolitikáknak, de a kutatóknak és az átlagembereknek is. Egyrészt arról, hogy a felnőtt lakosság milyen képességekkel rendelkezik, másrészt az oktatás, képzés során megszerzett tudás használhatóságáról.

Ez 2017-ben egy abszolút új típusú felvétel volt a hivatal életében, a KSH soha nem végzett ilyen jellegű méréseket korábban

Ahogy azt az első kérdésében felvetette, valóban hasonlít a kutatás az Oktatási Hivatal által koordinált PISA-felméréshez, csak a felnőttek körében zajlik. A 2000-es évek elején, sőt talán a 90-es években is voltak a felnőttek készségeit, kompetenciáit mérő kutatások, de amiben ez a felmérés unikális, hogy a munkaerőpiacon való hasznosulást is méri.

A felmérésnek milyen részterületei voltak? Vizsgálták azt is, milyen területen dolgoztak a résztvevők, hogy például fehér vagy kék galléros munkavállalókról van szó?

A direkt mérést megelőző háttérkérdőívben a foglalkoztatottak körében rákérdeztünk, hogy mit dolgozik, milyen területen, milyen foglalkozásban, mennyi a jövedelme, és volt néhány szubjektív kérdés is, például mennyire érzi magát boldognak, milyennek ítéli meg az egészségi állapotát, a munkakörülményeit, milyen készségeket érez fontosnak a saját munkájánál és ő abban mennyire érzi magát jónak. E háttérváltozók alapján lehet vizsgálni a konkrét mérés eredményeit.

Az első ciklus eredményei milyenek voltak, azok alapján hogyan látják a magyar munkavállalók képességeit? Mit mondana, hol helyezkedünk el az OECD-országok között összehasonlításban?

A felmérés eredményeit egy 500 pontos skálán jelenítik meg: minél magasabb a pontszám, annál nagyobb jártasságot, magasabb szintet jelent a készségekben. Szövegértés tekintetében Magyarország felnőtt lakossága 264 pontot ért el, ez gyakorlatilag megegyezett az OECD átlagával, ami 266 pont volt. Ami talán meglepőnek mondható, hogy ezen a területen nem volt nagy különbség a férfiak és a nők között, hasonlóan a többi OECD-országhoz. A közvéleményben általában az az elterjedt, hogy a nők szövegértése jobb, és a 15 éveseknél (a PISA vizsgálatok alapján) ez még igaz is. Korcsoportokat tekintve a legjobb, 276 pont a 25-34 évesek esetében volt, a legrosszabb pedig az 55-65 évesek körében, de nem olyan nagy az életkori lejtő, mint az IT környezetben felmért problémamegoldás esetében.  A számolási készség tekintetében nagyon jó eredményeket értünk el: Magyarországon 272 pont volt az átlag, és ez 10 ponttal meghaladta az OECD-átlagot. A 45-54 éves, illetve az 55-65 éves korosztály esetében, illetve a nők körében még nagyobb volt a különbség Magyarország javára. A magyar nők 15 ponttal magasabb eredményt értek el az OECD-átlaghoz képest.

Magyarországon a problémamegoldás területén a két legmagasabb készségszintet elérők aránya 28,5% volt hasonló az OECD országokra jellemzőhöz (29,7%). A nemek között nem volt lényeges különbség, ugyanakkor ezen a területen az életkori lejtő erősen érvényesült, a fiatalabb korosztályok számottevően jobb eredményeket értek el az idősebbeknél. Csak a három alapkészséget vizsgáltuk, ezt nézve pedig számolási képességben egyértelműen jobbak vagyunk, mint az OECD átlag. Olvasási készségben az átlagszintet hozzuk, a problémamegoldás IT-környezetben szintén nagyjából megegyezett az OECD-átlaggal.

Ami különbség volt, hogy – összhangban a PISA-felmérésekkel – a felnőttek esetében is nagyon meghatározó a szülők iskolai végzettsége, Magyarországon a szülők iskolai végzettsége és az elért eredmények között sokkal szorosabb korreláció van, mint az OECD-országok körében általában

Az átlag becsapós lehet, hiszen a résztvevők nyilván nem ugyanolyan szintű képességekkel rendelkeztek, így egy pontszám nem mondhat el mindent az adott képesség szintjéről általában. Mekkora különbségeket tapasztaltak, mekkora volt a szórás az eredményeknél?

Valóban elég nagy eltéréseket tapasztaltunk az adatok kiértékelése során: a magas és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők készségei közötti különbség Magyarországon meghaladja OECD-országokban általában jellemzőt mind a szövegértés, mind a számolás területén. A számolási készség és az oktatásban töltött évek száma Magyarországon nagyon szoros kapcsolatban áll a foglalkoztatottsággal és a jövedelemmel, tehát ennek a felmérésnek az eredményei is igazolták, hogy minél hosszabb ideig tud tanulni valaki, annál jobb esélye van a munkaerőpiaci elhelyezkedésre, ezzel összefüggésben egy magas szintű bérre. Ahogy korábban is említettem a válaszolók háttere, a szülők iskolai végzettsége jelentősen kihatott a teljesítményre, ezen keresztül a foglalkoztatottságra, a munkaerőpiaci helyzetre, a jövedelemre.

Tehát az eredmények alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy annak van esélye a jobb képzettség és fizetés megszerzésére, akinek magasabb képzettségűek a szülei is? A kutatás eredményei alapján mondhatjuk azt, hogy Magyarországon jelenleg annak van esélye a munkaerőpiaci sikerességre, ha a jó családi háttérrel rendelkezik?

Abszolút, és ez más kutatásokból is egyértelműen látszik.Szintén érdekes, hogy nemcsak a munkaerő-piaci sikerességre van hatással, ha jobb készségekkel rendelkezik valaki, hanem számos olyan nem gazdasági tényezőre is kihat, mint például a szubjektív egészségi állapot, vagy a boldogságérzet is

Minél jobb képességekkel rendelkezik valaki, úgy érzi, hogy annál boldogabb, annál nagyobb a másokba vetett bizalom mértéke, illetve pozitívan hat például az önkéntes tevékenységekben való részvételre is

Ön hogyan értékeli a felmérés eredményeit? A már meglévő adatok alapján milyen területeken kéne fejleszteni? Mi az, amin mindenképpen javítanunk kéne, hogy felzárkózhassunk az OECD-átlaghoz?

Az eredmények azt mutatják, hogy ott vagyunk az átlag közelében, a számolás tekintetében meg is haladjuk az átlagot, de azért vannak jobbak. Mind a szövegértés, mind a számolási készség tekintetében Japán végzett az első helyen az országok rangsorában. Szövegértés tekintetében 296 pont volt náluk az átlagos eredmény, ami 32 ponttal haladja meg a magyar átlagot, tehát tényleg van hová fejlődnünk. Finnország PISA-ban is nagyon jó, itt is, mindkét területen a 2. helyen vannak 288, ponttal az olvasás területén, illetve 286 ponttal a számolási készség esetében. Valamennyi skandináv ország előkelő helyen van mindkét készség-területen. Az első 10-ben nincsenek akkora különbségek a különböző iskolai végzettségű csoportok között, mint Magyarországon. Finnország például kifejezetten erre állt rá, hogy az oktatásban egységesítésre törekedjen. Magyarországon is szűkíteni kellene a végzettség szerint mutatkozó különbségeket, a leszakadókat, az alacsonyabb iskolai végzettségűeket nemcsak iskolai végzettségben magasabb szintre hozni, hanem a készségeket, kompetenciákat fejleszteni. Biztos vagyok benne egyébként, hogy a PIAAC felmérés eredményeit, a szakpolitikák (képzés-, foglalkoztatáspolitika) eredményesen tudják felhasználni a tervezésnél, a döntések előkészítésénél.

Regionális összehasonlításban hogyan teljesítettünk? Milyenek nálunk az alapkészségek a szomszédos országok eredményeihez képest?

Szövegértésben a V4-országok, és Ausztria is nálunk jobban teljesített, Szlovénia rosszabbul. Számolási készségek tekintetében Szlovákia és Csehország 276, Ausztria 275, mi 272 pontot értünk el, ezek minimális különbségek, nem mondanám szignifikánsnak. Lengyelországban 260, Szlovéniában 258 pont volt az átlag, az OECD átlagánál alacsonyabb.

A felmérés eredményeit központilag az OECD értékeli és hasonlítja össze. A KSH is készít külön egy kiértékelést az eredményekből, vagy csak az OECD? Minisztériumi szinten szeretnék-e ezt a kutatást figyelembe venni? A PIAAC azokat a képességeket vizsgálja a felnőtteknél, mint a PISA a diákoknál: lehetséges-e összekapcsolni a kettőt?

Amikor lezárjuk a felvételt, az anonimizált adatokat elküldjük az OECD-nek, és ők értékelik ki az eredményeket. Ennek alapján az OECD is készít egy közös, valamennyi országra kiterjedő tanulmányt, mi pedig elkészítjük a saját, sokkal részletesebb elemzésünket. Magyarországon konzorciumi keretek között zajlik a projekt végrehajtása, a Pénzügyminisztérium a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal és a KSH részvételével. Az eredmények ismeretében a KSH egy gyorsjelentést készített, az NSZFH (aki az egész projekt szakmai irányítója) végezte el a részletes szakmai kiértékelést. Az eredmények és az adatbázis a kutatók számára is hozzáférhetők.

A PISA és a PIAAC összekapcsolása egy nagyon érdekes lehetőség és kihívás. Ezt már az előző körben külföldi kutatók is próbálták, nem könnyű, és csak statisztikai módszerekkel lehetséges

Ez a kutatás hogyan segítheti itthon a munkaadókat és a munkavállalókat? Fel tudjuk-e használni az eredményeket arra, hogy hosszú távon fejlesszük a munkavállók képességeit, és sikeresebbé tegyük őket a munkaerőpiacon?

Az, hogy ennek a felmérésnek az eredményei rámutatnak arra, hogy milyen szinten vannak az alapkészségek tekintetében a magyar munkavállalók, miben erősek, milyen területeken mutatkoznak esetleg hiányosságok, mindenképpen hasznos mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak

Azt is jó tudni, hogy történt-e valami fejlődés az elmúlt időszakban. Nálunk sajnos elég kevés ez az öt év, ami eltelt a két ciklus, a két felvétel között, de tíz év alatt már lehet a fejlődést vagy a visszalépést mérni. Ami napjainkban a kulcs-kompetencia, az a problémamegoldás. Az előző ciklusban ennek nem volt akkora szerepe, mint az olvasási és számolási készségeknek, most az adaptív problémamegoldás kifejezetten előtérbe került, pontosan a sok változás meg a válságok miatt ez egyre fontosabb képesség lesz. Nagyon sokat tanultunk ebből a kutatásból módszertanilag is. Ennek a felvételnek olyan erős minőségbiztosítása van, amilyen korábban más lakossági felvételünkre nem volt jellemző. Nagyon sok mindent átvettünk a módszertani ajánlások közül és most már a rendszeres felvételeinknél is alkalmazzuk őket. Így a terepmunka végrehajtása szempontjából szakmailag nekünk is jó tapasztalatszerzést jelentett, az eredmények pedig a felnőttképzés szempontjából mindenképp nagyon hasznosak lesznek.

Ez is érdekelhet...