Elon Musk 44 milliárd dolláros ámokfutásba kezdett a Twitteren – Telex

Amikor áprilisban kiderült, hogy Elon Musk többhetes huzavona után tényleg megveszi a Twittert, sok mindenre lehetett számítani, beleértve ebbe annak a lehetőségét is, hogy a hivatalos bejelentés ellenére a milliárdos vissza fog táncolni a gigaüzlettől. Ez aztán így is lett, bő két héttel később Musk felfüggesztette az akvizíciót, a hivatalos indoklás szerint a Twitteren burjánzó kamuprofilok miatt, amelyekről állítása szerint nem tájékoztatták megfelelően.

Arra viszont valószínűleg senki sem számított, hogy a sztori olyan (és annyi) fordulatot vesz, mint a Dark című sorozat, ahol ugyancsak a kezdet a vég, és a vég a kezdet. A hónapokig tartó kálvária végén a Twitter végül mégis a milliárdosnál kötött ki, aki aztán az első napjaiban példátlan ámokfutásba kezdett, ennek pedig egyelőre nem is látszik a vége. Összeszedtük, hogy mi vezetett idáig, mi történt múlt szerda óta, és mit tartogathat a jövő a Twitter és Elon Musk számára.

Végtelen történet

A Twitter megvásárlása már több mint féléves sztori, úgyhogy mielőtt belevetnénk magunkat abba, hogy mi történik most, érdemes kicsit visszamenni az időben, és nagy vonalakban felidézni, hogy jutottunk el idáig.

A történet kiindulópontja egy március 25-i tweet, amelyben Elon Musk arról kérdezte a követőit, hogy szerintük a platform biztosítja-e a szólásszabadságot a felhasználóinak, amire a legtöbben nemmel válaszoltak. Musk nem sokkal később megvette a Twitter részvényeinek 9,1 százalékát, de ahelyett, hogy beült volna az igazgatótanácsba, nem sokkal később bejelentette, hogy 43 milliárd dollárért megvenné a teljes fennmaradó tulajdonrészt is. Az igazgatótanács eleinte ellenezte a dolgot, de hamar megenyhültek, az alkalmazottak óvatosan optimisták voltak, és még az alapító Jack Dorsey is örült.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a gigantikus, meglehetősen furcsa konstrukcióban finanszírozott üzlet létrejöjjön, Musk pedig végre megvédhesse a szólásszabadságot (persze fene se tudja, mitől), és nyílt forráskóddal virágoztathassa fel a kedvenc platformját, amely egészen addig óriási pénznyelő volt. Két héttel később viszont a milliárdos hirtelen meggondolta magát, mint mondta, addig jegeli az üzletet, amíg pontosabb képet nem kap arról, hogy a felhasználóbázisnak pontosan mekkora részét teszik ki a kamuprofilok és az automatizált fiókok, azaz spambotok. Ezen a ponton az alkalmazottak már jóval kevésbé voltak izgatottak – a bizonytalanságon túl azért is, mert kirúgtak két csúcsvezetőt a cégtől –, a Twitter igazgatótanácsa pedig nyomatékosan jelezte a milliárdosnak, hogy

hajlandó jogi útra terelni az ügyet, ha nem tesz eleget a megállapodásnak, és nem fizeti ki a teljes, 44 milliárd dolláros vételárat.

Ez aztán egy hónapokig tartó adok-kapokhoz vezetett a felek között, a milliárdos és az akkori vezérigazgató, Parag Agrawal korábbi szóváltása után tényleg volt itt minden. Több Twitter-részvényes perrel fenyegetőzött, Musk tovább vádaskodott és tovább hátrált, mert szerinte a vállalat nem teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségeit, a Twitter is perrel fenyegetőzött, Musk röhögött, a Twitter perelt, Musk saját külsős elemzése meg robotnak nézte a saját fiókját. Az egész történet simán verte a brazil szappanoperákat is, októberben pedig jött a triplacsavaros, déjà vu-s slusszpoén: Musk ismét bejelentkezett a Twitterért, méghozzá a korábbi ajánlatával, de a Twitter lepattintotta, majd megint sikerült megállapodniuk. Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal már véglegesen.

Mosdókagylós Musk és a hulló fejek

Ezzel tehát el is jutottunk a múlt hét történéseihez, és ha esetleg bárki azt hitte, hogy ezzel pont került a sztori végére, az ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Musk szerdán egy mosdókagylóval ment be a Twitter főhadiszállására. Az angolban ugyanis a let that sink in kifejezéstakkor használják, amikor nyomatékosítani akarnak valamit, mert a sink in azt jelenti, belesüllyedni, ha viszont a sinket főnévként fordítjuk, a mondat szó szerint azt jelenti, hogy engedd be azt a mosdókagylót, szóval tökéletesen profilba vágó poén volt a humorát tekintve nagyjából egy, a Reddit főoldalát olvasó robot szintjén álló Musknak.

Csütörtökön pedig Twitteren üzent a platformon hirdetőknek. Közleményében azt írta, a civilizáció jövője miatt fontos, hogy legyen egy közös digitális főtér, ahol a legkülönbözőbb meggyőződések egészséges módon, erőszak nélkül vitatkozhatnak, mert most nagy a veszélye annak, hogy a közösségi média szélsőséges buborékokra szakad, amelyek még több gyűlöletet generálnak, és megosztják a társadalmunkat.

„Ezért vettem meg a Twittert. Nem azért tettem, mert könnyű lenne. Nem azért tettem, hogy több pénzt keressek. Azért tettem, hogy megpróbáljak segíteni az emberiségnek, amelyet szeretek, és kellő szerénységgel állok hozzá, mert tudom, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem biztos, hogy sikerül elérnünk ezt a célt”

– írta Musk, hozzátéve, hogy természetesen a Twitteren továbbra sem lehet majd következmények nélkül bármit mondani, a jogszabályoknak való megfelelés mellett egy mindenkit befogadó platformot akar csinálni. Olyat, aminek a hirdetők körében mindennél nagyobb a presztízse, és ami bármilyen brandet képes erősíteni.

Ez kétségtelenül egy nemes, támogatható célnak tűnik, de mint az hamar kiderült, a milliárdos nemcsak a monológjait kölcsönözte istenkomplexusos gazfickóktól, hanem a cselekedeteit is. Ahogy megvette a Twittert, egyből kirúgta annak vezetőit – ami persze a korábbi feszült viszony után annyira nem is volt meglepő –, köztük a vezérigazgató Agrawalt is, így jelen állás szerint ő a cég egyedüli vezetője, a tervei végrehajtásához pedig egy rakás embert vitt át a céghez a Teslától. Több régi kollégáját és barátját is bevonta a munkába, beleértve ebbe az annak idején a PayPalnál vele dolgozó David Sacksot, Jason Calacanist és Alex Spiro sztárügyvédet, aki évek óta képviseli már a milliárdost.

A leépítések terén múlt héten egyértelműen az vitte el a showt, hogy két ember egy csomó nagy amerikai lapnak eladta, hogy Musk kirúgta őket a Twittertől, és ezt annak ellenére is komolyan vették, hogy egyikük Rahul Ligmaként mutatkozott be (arról, hogy mi az a ligma, itt már írtunk egyszer, amikor Gődény Györgyéket verték át vele), pedig ennél azért komolyabb a helyzet. Spirónak a Washington Post korábbi értesülései szerint fontos szerepe lesz az alkalmazottak jelentős részének kirúgásában is. A lap korábban arról írt, hogy legalább az alkalmazottak 25 százalékát elbocsátják majd, egy, az ügyre rálátó forrásuk pedig azt mondta, hogy nagyjából a cég alkalmazottainak felét fogják kirúgni, és ugyanerről számolt be csütörtökön a Bloomberg is.

Musk azt már leszögezte, hogy a korábban belengetett 75 százalékos kirúgáscunami nem fog megvalósulni, de a jelek szerint azért így is komoly tisztogatásra lehet számítani, szám szerint nagyjából 3700 embert fognak elküldeni a cégtől. A leépítést hivatalosan csütörtökön jelentették be egy minden alkalmazottnak megküldött memóban, amelyben az is szerepelt, hogy a cég irodáit átmenetileg bezárják. Eszerint a pénteki nap folyamán minden alkalmazott kap majd egy levelet – vagy arról, hogy maradhat a cégnél, vagy arról, hogy kirúgták –, de az Insider cikke szerint többen már csütörtök este sem fértek hozzá a céges rendszerekhez, dacára annak, hogy ekkor még semmilyen tájékoztatást nem kaptak az elbocsátásukról.

Twitter központja San Franciscóban 2022. október 26-án – Fotó: Justin Sullivan / Getty Images

Twitter központja San Franciscóban 2022. október 26-án – Fotó: Justin Sullivan / Getty Images

Pénzt csinálni, bármi áron

Persze abban, hogy Musk óriási vérengzéssel kezdett a Twitternél, igazából semmi meglepő nincsen: az evidens volt, hogy a kirúgott felsővezetőkkel a történtek után nem tudott volna harmonikusan együtt dolgozni, a nagyszabású leépítésekre pedig szükség van, ha a milliárdos megtérülő befektetést akar csinálni a Twitterből. Márpedig ezt muszáj lesz valahogy összehoznia, mert ahogy azt korábbi cikkünkben is írtuk, Musk elég kockázatos konstrukcióban finanszírozta az üzletet. Pénzügyi szempontból tehát logikusnak tűnnek a kirúgások, de a kaliforniai törvények szerint a Twitternek 60 nappal előre szólnia kellett volna a tömeges elbocsátásokról, ami Lisa Bloom munkaügyi ügyvéd szerint nem történt meg.

Emiatt már pert is indítottak a cég ellen, több ezer alkalmazott elbocsátásánál pedig már elég komoly lehet a befizetendő bírság mértéke, úgyhogy Musk itt is megütheti még a bokáját.

A milliárdos és csapata nemcsak az elbocsátásokkal, illetve az eddig is a bevételek túlnyomó részét adó hirdetők kielégítésével próbálja meg nyereségessé tenni a Twittert (bár Musk hirdetőknek címzett levele alapján jól látható, hogy velük tényleg mindenképpen szeretnének jóban lenni). Ahogy arra a New York Times friss cikke is rámutatott, a hitelesítéssel összekötött Twitter-előfizetés árának drasztikus megemelésétől az amolyan proto-TikToknak is tekinthető videómegosztó, a Vine feltámasztásán és a leginkább az OnlyFanst idéző fizetős videók behozatalán át egészen az ismertebb felhasználóknak (politikusoknak, celebeknek) pénzért küldhető üzenetekig mindenféle ötletek felmerültek már Musk belső körében az elmúlt napokban.

A legszembetűnőbb és egyben legvitatottabb ezek közül egyértelműen a hivatalosan Twitter Blue névre hallgató előfizetés átalakítása volt, amely eddig havonta öt dollárba került, és olyan extrák jártak hozzá, mint a szerkesztés gomb, az egyéni olvasói mód vagy a könyvjelzők. A Verge által kiszivárogtatott belső levelezések alapján Musk terve ezzel eredetileg az volt, hogy húsz dollárra emeli az előfizetés árát, cserébe viszont ettől teszi függővé a fiókok hitelesítését, vagyis annak a kis pipának a meglétét, amelyet eddig csak fontosabb, ellenőrzött felhasználók – többek között celebek, politikusok, médiumok – kaphattak meg, akiknél volt jelentősége annak, hogy megkülönböztessék őket a potenciális csalóktól.

Miután egyebek mellett Stephen King is keményen nekiment a megnégyszerezett árnak, Musk nyolc dollárra módosította az árcédulát, emellett pedig azóta ki is tart, sőt, ilyen, meg ilyen memékkel bombázza a követőit. Egy másik tweetben azt is leszögezte, hogy szerinte a Twitteren jelenleg lényegében kékpipa-feudalizmus van, ő pedig nem tesz mást, csak az emberek kezébe adja a hatalmat (havi 8 dollárért). A milliárdos itt azt is kifejtette, hogy az ár országonként eltérő lesz, az előfizetőket pedig előnyben részesíti majd a rendszer, közzétehetnek majd hosszú videókat és hangfelvételeket, feleannyi reklámot fognak látni, és a fizetős tartalmakhoz is hozzáférhetnek majd, feltéve, ha valaki úgy dönt, hogy együttműködik a Twitterrel.

A fizetős tartalmak első ránézésre a fent említett videók lehetnek, de a Platformer cikke szerint a már emlegetett terveken túl képben van például a korábban néhány helyen már tesztelt szuperkövetések (Super Follows) feltámasztása is. Ennek lényege, hogy a tartalomgyártók exkluzív tartalmakat oszthatnak meg azokkal, akik előfizetnek rájuk – hasonlóan a Patreonhoz vagy a már említett OnlyFanshez –, arra pedig szintén vannak példák, hogy egy alapvetően előfizetéses szolgáltatást hozzácsapjanak egy másik előfizetéshez. Ha például valaki előfizet az Amazon Prime-ra, az minden hónapban ingyen feliratkozhat a kedvenc streamerére a Twitchen, pedig ez egyébként pénzbe kerülne. Hogy ezzel mi a terv, azt egyelőre nehéz megmondani, de az biztos, hogy az onlyfanses párhuzam nagyon relevánsnak tűnik, mert

bár ez talán annyira nincs benne a köztudatban, a Twitter az egyetlen nagy közösségi oldal, amely nem tiltja a meztelen képeket és a pornót.

Innentől pedig már nem nehéz elképzelni azt, hogy az OnlyFansen már remekül működő funkciók a Twitteren is ugyanilyen szerepet töltsenek be. A Washington Post cikke szerint viszont ez még a fejlesztőcsapat szerint is nagyon rizikós vállalkozás, többek közt mert a pénzért megnézhető videók könnyen tartalmazhatnak jogvédett tartalmakat, törvényt is sérthetnek, és az előfizetők lehúzására is lehet használni őket. Ráadásul ez felgyorsíthatja a pornó egyébként is dinamikusan növekvő térnyerését a platformon, aminél jobban kevés dolog riasztja el a hirdetőket – akik amúgy is óvatosak, a General Motors például fel is függesztette a hirdetési tevékenységét – és ahogy az a Pornhub (vagy éppen az OnlyFans) példájából is látszik, iszonyatosan nehéz garantálni azt, hogy sem a szexuális erőszaknak, sem pedig a gyerekpornónak ne adjanak teret. Ezt pedig a Twitternél is tudják, a saját OnlyFans-másolatuk fejlesztését ugyanis korábban pont emiatt állították le.

A valódi izgalmak csak most kezdődnek

Grandiózus ötletekből tehát nincs hiány, és valószínűleg nem is lesz, hiszen Musk a cégen belüli ötletelés mellett a saját követőitől is megpróbál újabb ötleteket szerezni, annak ellenére pedig, hogy jól látszik a kapkodás, egyelőre nem lett közellenség a milliárdosból. Igen, Musk napok óta megállás nélkül celebekkel és politikusokkal vitatkozik Twitteren – a demokrata Alexandra Ocasio-Cortezzel például napok óta folyamatosan –, és a nyolcdolláros előfizetés, meg persze az elbocsátások miatt is sokan felhördültek, de a Twitterrel összefüggésben olyasmi nem történt, ami ne lenne védhető a részéről. Hiába tartottak például sokan ettől, nem kapta vissza a fiókját Donald Trump volt amerikai elnök, sőt, Musk arról írt, hogy ez legkorábban is hetek múlva lehet terítéken,

amikor már felállt a platform új moderációs tanácsa, benne rengeteg különböző hátterű szereplővel, beleértve ebbe civil szervezeteket és olyan csoportokat, amelyek ellen gyűlölet-bűncselekményeket követnek el.

Musk azt is leszögezte, hogy a Twitter továbbra is küzd majd a gyűlöletbeszéd ellen, szóval ennek akár örülni is lehetne, bár abban azért előzetesen lehet kételkedni, hogy a köztudottan impulzív, irányításmániás milliárdos képes lesz olyan független szervezetet alkotni, amely saját hatáskörben eljárva, hatékonyan tud majd dolgozni. Ráadásul több olyan dolog is történt a hatalomátvétele után, ami miatt egyelőre nem tűnik túl hitelesnek ez a vállalás. Az egyik ilyen az volt, amikor a felvásárlás után előbb Főcsiripként, majd Twitter-panaszkezelőként futó (most éppen ez utóbbi szerepel a profilján) milliárdos vasárnap egy ránézésre is bugyuta összeesküvés-elméletet osztott meg arról, hogy az amerikai képviselőház elnökének férjét igazából egy „radikális baloldali meleg prostituált” bántalmazta az otthonában, nem pedig egy szélsőjobbos konteóhívő, aki valójában Nancy Pelosira utazott, csak őt nem találta otthon.

Musk később törölte a tweetet, de ennek nyomán többen is okkal vetették fel, hogy talán nem a legjobb kezekbe került a Twitter, pláne úgy, hogy az alt-right és a szélsőjobb már hónapokkal ezelőtt a szólásszabadság messiásaként üdvözölte Muskot, miután pedig a milliárdos átvette a stafétát, a platformot masszívan antiszemita, rasszista, nőgyülölő és melegellenes tweetek lepték el. Azt persze hozzá kell tenni, hogy ez az ilyesminek teret adó közösségi platform, a 4chan egy kampányának következménye volt, és önmagában semmit nem jelent, de azt mindenképpen érdekes lesz majd figyelni, hogy hogyan fogja összeegyeztetni Musk a korábbi irányelvek megtartását és a független, sokszínű moderációs tanácsot az egész történet kiindulópontjával, vagyis azzal, hogy a Twitternek a szólásszabadság zászlóshajójává kell válnia, ehhez pedig el kell szakadnia a polkorrektségtől. Ezt pedig Musk továbbra is így gondolja, hiszen nemrég tette fel a kérdést, hogy a hirdetőknek melyiket kellene támogatniuk a kettő közül:

Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz az alapvető problémához, amit a Verge szerzője is kiemelt múlt heti, nagyon kemény hangvételű cikkében: innentől kezdve Musk akármit csinál, valakinek biztosan rá fog taposni a lábára. Ha a milliárdos tényleg pénzt akar csinálni a Twitterből, akkor írhat akármilyen leveleket, és tehet ki akármilyen szavazásokat, végső soron úgy kell majd moderálnia a platformot, hogy a hirdetők ne hagyják ott az egészet a francba. Technikailag valóban legálisan lehet rasszista, antiszemita vagy transzfób bárki (legalábbis az Egyesült Államokban), de ha egy platform ilyesmivel van tele, oda épeszű hirdető biztosan nem viszi a pénzét. Ha viszont Musk végül emiatt mégsem csinál diétás 4chant a Twitterből, akkor az eddig őt éltető alt-rightos közeg hamar rá fog ébredni, hogy valójában nem változott semmi, és azzal a lendülettel el is pártolnak majd mellőle.

A sokat emlegetett szólásszabadság lobogtatása ráadásul azért is trükkös, mert az Elon Musk által nagyra becsült republikánus fellegvárban, Texasban éppen májusban hoztak döntést arról, hogy a jövőben bárki beperelheti majd az olyan közösségi oldalakat, mint a Facebook és a Twitter, ha úgy érzi, hogy cenzúrázták őt. Ez papíron a szólásszabadságot hivatott erősíteni, még az indíték is az a kritika volt, amely szerint a közösségi oldalak elnyomják a konzervatív-jobboldali hangokat (ami egyébként nem igaz), ám ahogy akkori cikkünkben is írtuk, a valóságban ez egy olyan helyzetet szül, ahol a közösségi platformok vagy teljesen felhagynak a moderálással, vagy egyszerűen nem tudnak működni. Előbbi nyilvánvalóan teljes képtelenség lenne, utóbbi pedig jelentősen szűkítené az online diskurzusra való lehetőséget, ami viszont Musknál láthatóan kiemelt figyelmet élvez.

Mindehhez még az is hozzájön, hogy a Twitter nemcsak az Egyesült Államokban működik, hanem szerte a világon, vagyis nem egy, hanem több tucat országban kell megfelelően moderálnia a platformját. Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa már korábban jelezte, hogy „Európában a madár az EU-s szabályok szerint fog repülni”, ezek pedig jóval keményebbek, mint az amerikaiak. És ez még nem is a legrázósabb terep, elég csak Iránra vagy Kínára gondolni. Alex Stamos, a Stanford Internet Observatory szakértője (mellesleg a Facebook korábbi biztonsági igazgatója, majd távozása után a cég nagy kritikusa) kiemelte, hogy Musknak úgy kell megoldania a moderáció problémáját, hogy közben főként a Teslából van pénze, amit viszont könnyen lehet szankcionálni. Kínában csak az előző negyedévben ötmilliárd dolláros bevétele volt a Teslának, a jövőben pedig így jóval nehezebb lesz majd elhárítani a kínai propagandisták ehhez hasonló kéréseit, vagy éppen a kínai állam privát nyomasztását. De legalább a humor megint legális lett a Twitteren.

Ez is érdekelhet...