Boldognak hitték, pedig rengeteg szenvedés érte a valaha élt egyik legnagyobb magyar színészt – Origo

Bessenyei Ferenc az újkori színháztörténet egyik legnagyobb színművésze volt. Habitusában, orgánumában, megjelenésében hősi karakter. Joggal várta el a rászabott szerepeket. Megformálhatta a magyar történelem legnagyobb alakjait színpadon és filmekben is. Szélesebb skálán is hiteles alakítások voltak a repertoárján. Egyik legnagyobb sikerét a Hegedűs a háztetőn című musical tejesembereként aratta. Igazságérzetének is része volt 1956-os szerepvállalásában. Korábbi sikerei ellenére sem úszhatta meg a rámért penitenciát, de a súlyosabb büntetést annak ellenére is elkerülte, hogy a forradalmat követően megtagadta a párttagságot. Nem volt hajlandó a hatalom képviselőivel parolázni, noha azoknak lett volna igényük erre. A közönség sikeres, boldog művésznek látta, borúsabb megszólalásait a művészemberek hétköznapitól eltérő személyiségével magyarázták. Holott egy olyan világban dacolt a hatalommal, amelyben képesek voltak ezt oly módon megtorolni, hogy az a publikum számára észrevétlen maradjon, miközben az érintett folyamatosan érzékelte a kirekesztés sajátos megnyilvánulásait – még úgy is, hogy esténként vastapssal ünnepelték a színházban.

Gyakorolj!
Bessenyei Ferenc 1919. február 10-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, id. Bessenyei Ferenc kereskedősegéd volt. Fia visszaemlékezésében polihisztorként említi, aki mindenhez értett és mindent kibírt. Édesanyja, Boros Lídia egy gazdag marhakereskedő família leánya. Tizenhat éves, amikor id. Bessenyei elrabolja otthonról. Fiuk írta ennek kapcsán:Ez a szerelem elpusztíthatatlan erőt, kedélyt és öt fiúgyermeket hozott kettőjük szegénységébe.
Az elsőszülött Ferenc a szülők Fűzfa utca 6. szám alatti, városszéli házában jön a világra. Anyagi megfontolásból hamarosan átköltöznek az anyai nagyszülőkhöz, bár ők sincsenek könnyű helyzetben. Jószágaikat száj- és körömfájás járvány pusztítja el még leányuk első gyermekének születése előtt. Boros nagymama állja jobban a csapást, ő az igazi családfő, dönt arról, amiről dönteni kell. Szorgalmazza a megoldásokat a megélhetés felé.

Budapest, 1951. – Bessenyei Ferenc, mint Svántya matróz Trenyov: Ljubov Jarovaja című drámájának egyik jelenetében a Nemzeti SzínházbanForrás: MTI/-

Lidi lánya idővel varrodát épít ki, ahol olykor tíz lány is dolgozik.
Feri édesapja boltosként teszi a dolgát. Fia eregeti a legszebb sárkányt a Cigányér-parton, mert finom selyempapír, jóféle madzag mindig akad az üzletben.
A kis Bessenyei gyakran jár rókavadászatra, ürgeöntésre a pajtásaival, olykor madártojást csennek a fészekből. A zsákmány elosztása körül adódnak félreértések. Feri vasgyúró, vita esetén eszére hallgatva dönt az igazságról, de megesik, hogy izmaival ad nyomatékot érveinek. Különben jól tanul, szereti az iskolát. Gyakran ministrál, még az ádventi, hajnalonkénti roráté miséken is. A foci is a napjainak része. Termete, képességei miatt a korosztályos csapat kapusa. A szurkolók kedvence.
A cserkész, majd az abból alakuló levente zenekarban fúvós hangszereken játszik. Énekhangjával tagja lesz a Belvárosi Énekkarnak is.
Bessenyei Ferenc gyermek- és kamaszkorának meghatározó színtere a papok által vezetett katolikus ifjúsági liga is. Egyfajta önképzőkör, Várhelyi atya vezeti, meglehetősen világi és demokratikus szellemben. Színjátszócsoportjukban mély hangja miatt Feri kapja a címszerepet A vén gazemberben, amely Mikszáth Kálmán regénye alapján készült. Teltházas előadásokat tartanak, a nézők között ott vannak a vásárhelyi népkerti műszínkörben fellépő „igazi” színészek is. Mások mellett Fónay Márta, Madarász László, Rajz János.
Amikor a kölyök Bessenyei Ferenc Paganiniről olvas egy könyvet, áhítja a virtuóz sikerét. Éveken át tanulja a hegedűjáték csínját-bínját.Mindeközben a válságok korszakában mind nehezebben él meg a család.
Bessenyei Ferenc hegedűtanára, Szabó János mondja egyszer: Ebből az életből, fiam, nem lehet másként kikerülni, csak ha valami rendkívülit csinálsz. Gyakorolj!

Útkeresés
A kamaszodó Bessenyei Ferenc olvasmányélmény hatására, Tóth Tihamér A tiszta férfiúság című munkája miatt kap rá a szerzetesi visszafogottságra is. Büszke rá, hogy kortársai közül ő az egyetlen, aki azt sem tudja, merre van a tánciskola. Vonatkozó ügyekben hamar változik. Tánciskolába ugyan nem megy el, de amikor középiskolába jutva bekerül a tanintézmény énekkarába és együtt dalolnak a leánygimnázium növedékeivel, Feri már örömét leli abban, ha elkapja egy-egy éneklő leány pillantását.
Gimnazistaként nyaranta fizikai munkát vállal. Dolgozik autószerelőműhelyben, cipőfelsőrész készítőnél, másutt. Komolyan veszi a munkát, érdekelnék a szakmai fogások. Ám mesterei rendszerint csak csuklóztatják, inasnak alig való semmi feladatokat bíznak rá.
Bessenyei Ferenc múltidézéseiben mindig hangsúlyozza: gyerekként, kamaszként eszébe sem jutott, hogy színész legyen. A színköri feladatai, a vásárhelyi színház előadásainak látogatása a még célját nem látó útkeresésének voltak részei, mint a nyári munkák s minden egyéb. Egyik írásában így fogalmazott erről: (…) van, aki már a bölcsődében tudatosan színházat játszott. Az én játékaim a mindennapi gyerek játékai voltak. Talán ami mégis megkülönböztetett: a lázas keresés, a túlfűtöttség. Szerintem ez a lázas keresés – ami az egész gyermekkoromat jellemzi – a különböző szerepek tudatalatti átélése lehetett. A legkisebb dolgokból is hatalmas tragédiákat csináltam. Egy-egy elhamarkodottnak vélt anyai pofontól világgá mentem. Az iskolában egy igazságtalanul tett megjegyzés a legvégzetesebb állapotba tudott keríteni. Pedig mindent megtettem, hogy engem okkal ne bánthasson senki. Emlékszem: a latin prepozíciókat, konjugációkat úgy fújtam Szatmári tanár úrnak, mint a miatyánkot. Bangha tanár úr tornaóráin senki sem tudta úgy végezni a gyakorlatokat, mint én. Ennek ellenére néha hozzám vágta a csettegtetőt, mert a kézilabda mérkőzésen valamelyik szabályt nem tiszteltem eléggé. Soha nem a magam reális életét éltem. Mindig elvonatkoztattam magam a valódi szituációktól, és minden igazságtalanságért egy király bántódott meg bennem. Minden hősies vagy tiszta dolog azonnal magával ragadott.Túlfűtöttségre, lázas állapotra a családi állapotok is okot adhattak. Az elszegényedő anyai felmenők mid többször tesznek megjegyzéseket az édesapjára. Felhánytorgatják: tiltakozásuk dacára vette el lányukat. Hozzáteszik: a két fiatal szerelemből tette egymást „koldussá”. Mindez idővel a szülök viszonyát is mérgezni kezdi. Feri édesanyja egyre ritkábban nevet, fakad dalra.
Bessenyei Ferenc tizenhat éves, amikor a „mindenhez értő és mindent kibíró” édesapja öngyilkos lesz.

Pályakezdés
Szülei kapcsolatáról írja: Egymást hibáztatták, hogy a gyönyörűen indult életükből mi lett. Én próbáltam először segíteni nekik, de ez nagyon kevés volt ahhoz, ami kellett volna, hiszen az én életem sem volt megoldva. Az életben maradáshoz a makacsságot, azt hiszem, innen oroztam el. Mert azt éreztem: győznöm kell minden nap, mert ha nem, nincs rám szükség.Az édesapja halálát követő néhány év történéseiről Bessenyei Ferenc csak érintőlegesen beszél visszaemlékezéseiben. Azt azonban hangsúlyozza: egyik napról a másikra kellett családfenntartóvá válnia. Szavaiból úgy tűnik, hogy a középiskola mellett vállalt olyan munkákat, amelyeket addig csak a nyári szünetekben. Mellékmondatban szól arról is, hogy érettségi után be kellett vonulnia egy kaszárnyába, s csupán a jószerencsének köszönhette, hogy a háborús időkben nem került be egy frontra induló menetszázadba, és majd valamiképpen kikerült a kaszárnyából.
A már maturált fiatalember sorsát még akkoriban is figyelemmel kíséri a gimnáziumi énekkar vezetője, Tóth Lajos atya, aki értesül róla: kórista lehetőségre tart felvételit a nyaranta Hódmezővásárhelyen játszó szegedi színház társulata.1940 nyarán Tóth atya javasolja a mindig filléres gondokkal küzdő Bessenyei Ferencnek: próbálkozzon, hátha bejut a kóristák közé.
A fiatalember próbálkozik és bejut a kóristák közé.
Bessenyei Ferenc – anélkül, hogy tudatosultak volna benne a lappangó színészi késztetések – a biztosabb megélhetés szándékával kezdi hivatását. Első, nyúlfarknyi feladatát a Viktória című operettben kapja, amelyet a szegedi társulat 1940. szeptember 14-én mutat be a hódmezővásárhelyi nyári színkörben.
Bessenyei hamarosan elhagyja szülővárosát a Szegedre visszatérő társulattal. A teátrum új kóristájaként október 30-án mutatkozik be a Tisza-parti városban, abban a színműben, amely Rákosi Viktor Elnémult harangok című regénye alapján készült. A darab az erdélyi magyarság sorsa feletti „vészkiáltás”. A plakátokon óriás betűkkel hirdetik: főszerepét fővárosi vendégművész, a Nemzeti Színház vezető színésze, Kiss Ferenc alakítja.Bessenyei Ferenc két évadot tölt a szegedi színháznál. Zách János és Horváth Jenő lesznek mesterei, a színházat igazgató Kardoss Géza két művészeti vezetője.
Önmagát is szenvedélyesen képzi. A Sándor utca 4-ben található albérletében éjszakánként is színházi tárgyú könyveket olvas az ablakán át bevilágító gázlámpa fényénél. Pedig van dolga elég. Az akkoriban éppen operaénekesi terveket dédelgető kórista 1940-ben tíz, 1941-ben huszonhat kisebb szerepben énekel, illetve játszik.

Kóristából Peer Gynt
A következő évad utolsó, augusztusi bemutatója nyári játszóhelyükön, Hódmezővásárhelyen Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című műve. Egyben a szegedi Városi Színház búcsúelőadása. Kardoss Géza minden jó szándéka ellenére csődbe vezeti a teátrumot.
Bessenyei Ferencnek azonban van már némi híre. A csőd után a miskolci színház igazgatója, Földessy Géza saját társulatához szerződteti, mert a direktor nemcsak hírét hallotta, de látta is már színpadon. Szerződése szerint nem kórista lesz, hanem színész, karkötelezettséggel. Miskolcon is csaknem három naponta tartanak új bemutatót, miközben a darabok jóval több előadást érnek meg, mint korábban Szegeden. A helyi sajtó is sokkal többet foglalkozik a színházzal.
Bessenyei Ferenc Miskolcon operettszerepekkel kezd. Hamarosan drámai karaktereket is rábíznak. Az 1942. október 20-án bemutatott Bibó Lajos-darab, a Hibások kritikájában írják: Meglepően jó volt Bessenyei Ferenc Imre legénye.Az 1943. január 12-én bemutatott Néró kapcsán így említik: Bessenyei Ferenc egyik legjobb klasszikus színésze a társulatnak.Az 1943. február 16-án színre került Gazdátlan asszony című darabban mutatott játéka ösztönözte a kritikust a következők megfogalmazására: Bessenyei Ferenc ismét megmutatta robosztus tehetségét. Szép beszédével, beszédélezésével és ritka jellemábrázoló képességével, ízesen szellemes játékával, amely jelentékeny francia színészekre emlékeztet, most is a társulat egyik oszlopának bizonyult.1944. január 11-én, nem egészen négy évvel azután, hogy egy „igazi” színház színpadára betette a lábát, a világirodalom egyik legnagyobb férfiszerepét játszhatja el: Ibsen Peer Gyntjét.
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap (kz) aláírású recenzense írja róla másnap:A legnagyobb művészeket is izgató Peer Gynt alakját Bessenyei formálta ki húsból és vérből. Milyen élvezettel hallgattuk tőle Áprily új, gördülő, nemes veretű fordításának örökszép szavait. Mert szövegtudása tökéletes volt. Látszott, hogy nem gyorsforralón készült. És ez a szövegtudás itt nem is utolsó kérdés. De a szövegtudáson túl Ibsent nem mondani kell, nem a kimondott szavak adják itt a szerep jelentőségét, hanem azok, amik elbújnak a többi szavak mögé, a szavak, amiket nem mondanak ki, melyek nem hangzanak el a színpadon. Tele ambícióval játszotta, élte, küzdötte Peer életét. Játszotta az önmarcangoló értelmet, élt az anyag és a képzelet tátongó szakadékai fölött.

Budapest, 1951. január 1. Bessenyei Ferenc Balázs János, Makláry Zoltán Bartal János és Básti Lajos Ág István szerepében, Gyárfás Miklós Hatszáz új lakás című prózájának próbájánForrás: MTI/Szécsényi József

Szerelembe esik, táviratot kap a Nemzeti Színháztól
Bessenyei Ferenc a miskolci színház mind elismertebb tagjaként is folyamatosan képzi magát. Tarján Tamás írja Bessenyei Ferencről készült könyvében: Tudatos önműveléssel, rendszeres olvasással, a szakma elsajátításáért folytatott szívós küzdelemmel készült a jövőre. Később sem lett belőle actor doctus, a túlhabzsolt tudományt sem ő, sem a közönség nem tudná összhangba hozni alkatával – de ekkortól alapozta meg azt az irodalmi és történelmi tájékozottságot, amely majd a nagy hősi szerepek megformálásában kamatozik, s vitázni, érvelni, védekezni segíti akkor is, ha az »ösztönösség« könnyedén oda-odavetett, elmarasztaló-lekicsinylő kétes »dicsérete« éri valamely alakítása nyomán. A színészmesterségből pedig például úgy tartottak tréninget, Bodor Tiborral szövetkezve (miskolci színészkollégája; Sz. Á.) úgy »gyakorolták ki« a hangjukat, hogy az Avas két magaslatáról Ibsen-dialógusokat felelgettek egymásnak.Bessenyei Ferenc Miskolcon találkozik Szederkényi Adával. Komoly szerelem szövődik a színész és a rendkívül csinos, tehetséges, de az igazgató által alig foglalkoztatott színésznő között. 1944-ben két darabban is partnerek lesznek. Az egyikben szerelmespárt, a másikban férjet és feleséget alakítanak.A rangos miskolci színházba fővárosi művészek is gyakran lépnek fel vendégként abban az időben. Bessenyei Ferenc így kerül közös színpadra Bajor Gizivel. Ismét együtt játszhat Kiss Ferenccel, két olyan előadásban, amelyben már ő is fontos szerephez jut. A Bizáncban Spiridont játssza, a Sasfiókban Metternichet. Kiss Ferenc vendégjátéka után Bessenyei Ferencet a miskolci színház nyári játszóhelyén, Nyíregyházán éri utol a fővárosi Nemzeti Színház távirata: jelentkezzen a teátrumnál, amely szerződéssel várja. Egyik visszaemlékezésében ennek kapcsán Bessenyei úgy fogalmazott: Azt hittem, elájulok a boldogságtól.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Ez is érdekelhet...